Miről is van itt szó?
A billentyűzet kiosztási szabványa határozza meg, hogy az adott billentyűzeten milyen gombok hol találhatóak meg, és azok milyen billentyűkódokat küldenek fel az operációs rendszer felé. Ezeket a kódokat az operációs rendszer a szoftveresen beállított kiosztás alapján fordítja a képernyőn megjelenő karakterekké, Tehát egy ANSI-US vagy egy ISO-UK, de akár egy JIS kiosztású billentyűzeten is lehet magyarul gépelni, ez csak az operációs rendszerben megadott kiosztáson múlik.
Az ANSI kiosztási standard az amerikai szabványkiosztás, egyben a legelterjedtebb a világon a mechanikus billentyűzet rajongók körében. Az alap kiosztást egy soros enter és hosszú bal shift jellemzi. Amennyiben magyar operációs rendszeri kiosztással szeretnénk használni, a hosszú Ű betű átkerül az enter fölé, valamint a hosszú Í betű dedikált gomb helyett az ALTGR+I. illetve az ALTGR+J kombinációkkal érhető el,
Az ISO kiosztási standard az európai szabványkiosztás, alfajtáit az ISO után két karakteres országkóddal jelölik (ISO-HU, ISO-UK, ISO-DE). Az alap kiosztást két soros enter és rövid bal shift jellemzi, amely mellett az ANSI-hoz képest még egy gomb kapott helyet - ez a magyar kiosztásban a hosszú Í. Amennyiben magyar operációs rendszeri kiosztással szeretnénk használni, bármely ISO kiosztáson változtatlan pozícióban lesznek a már megszokott karakterek - de a billentyűsapkák feliratozása (legend) eltérő lesz.
A mechanikus billentyűzetek esetében a leütések érzékeléséért a billentyűzet nyomtatott áramköréhez kapcsolódó mechanikus kapcsolók felelősek. Ez a modularitás azért lényeges szempont, mert a kapcsolók beágyazástól függően kisebb/nagyobb befektetett munkával cserélhetőek, így egy kapcsoló meghibásodása esetén a billentyűzet könnyen javítható. Néhány alap fogalom a teljesség igénye nélkül:
A különféle kapcsolók különféle felépítéssel rendelkeznek, de néhány lényegi elemük közös. A legtöbb kapcsoló bontható (legalábbis egyszer biztos) a megfelelő szerszámokkal, így a kapcsolók is modulárisak, azaz testreszabhatóak és javíthatóak. Fentről lefelé haladva az alábbi részeket különböztetjük meg:
A kapcsolóház felső burkolata lényeges elem a hangzás illetve a megvilágítás átengedésének tekintetében is. Az áttetsző műanyagból készülő burkolatok szépen szórják az RGB fényt, de jellemzően sokkal vékonyabb hangkarakterisztikával rendelkeznek a nem áttetsző társaiknál. Lényeges, hogy a nem áttetsző kupakokon is van egy fényáteresztő ablak, aminek segítségével az átvilágítós kupakok legendjeit megvilágítja a háttérvilágítás.
Ez a komponens végzi az az érzékelő átbillentését, illetve ehhez csatlakozik a billentyűsapka is. Általában műanyagból készül és a kapcsoló nevének megfelelő színben pompázik. A friss kapcsolókban a stem még tartalmaz néhány, az öntéstechnológiából fakadó egyenletlenséget és sorját, az ezekből származó frikciót nevezzük reszelésnek. Ez általában párszáz leütés után normalizálódik.
Ez a komponens végzi magát az kapcsolást fém-fém kontakt segítségével, zárva a PCB megfelelő áramkörét.
Rugó segítségével áll vissza a kapcsoló az alapállásába, azaz a nem lenyomott állapotba. Ez a komponens határozza meg a lenyomás ellenállását is.
A kapcsolóház alsó burkolata szintén lényeges elem a hangzás tekintetében, illetve tartalmazza azokat az öntvényeket, amik megakadályozzák hogy a crosspoint vagy a stem/rugó elmozduljanak a helyükről.
A kapcsolók lehetnek alacsony vagy normál profilúak. A profil határozza meg, hogy egy kapcsolót milyen billentyűzetbe lehet beépíteni, illetve azt is, hogy milyen profilú billentyűsapkákkal kompatibilis. Az alacsony profilú billentyűzetek és billentyűsapkák jellemzően csak az alacsony profilú kapcsolókkal kompatibilisek, ha külön nincs kiemelve, hogy más profillal is.
A mechanikus kapcsolók belső felépítésüktől függetlenül három fő csoportba sorolhatóak:
A Cherry MX Brown miatt hívják barna kapcsolónak is.
A kapcsoló kezdeti ellenállása jellemzően nagyobb, majd egy taktilisan érezhető biccenést követően (tactile bump) megtörténik az aktuáció, innen pedig egységes ellenállással megy tovább bottom out-ig. Ezeket a kapcsolókat irodai felhasználásra ajánljuk. Mivel érezhető az aktuációs pont, ezért nem kell bottom-out-ig ütni a kapcsolót, így gyorsabban és halkabban lehet vele gépelni, mint egy lineárissal.
Létezik belőle halkított / silent verzió, ami csillapítja a bottom out és visszacsapó rezgéseket.
A Cherry MX Red miatt hívják piros kapcsolónak is.
A kapcsoló teljes lenyomási és felengedési útja alatt egységes ellenállással rendelkezik, az aktuációs pont nem érezhető. Ezeket a kapcsolókat jellemzően játékra ajánljuk, hiszen nincs kezdeti ellenállás, és lehet spammelni a leütéseket. Mivel nem érezhető az aktuációs pont, ezért jellemzően bottom out-ig üti őket a felhasználó, ami miatt óhatatlanul is hangosabb lesz, mint egy megfelelően használt taktilis kapcsoló.
Létezik belőle halkított / silent verzió, ami csillapítja a bottom out és visszacsapó rezgéseket,
A Cherry MX Blue miatt hívják kék kapcsolónak is.
A kapcsoló kezdeti ellenállása jellemzően nagyobb, majd egy taktilisan érezhető és szabad füllel is jól hallható reccsenést követően megtörténik az aktuáció, innen pedig egységes ellenállással megy tovább bottom out-ig. Ezeket a kapcsolókat semmiképpen sem javasoljuk irodai felhasználásra - sőt, a hangszigetelt szobában történő gyorsgépíráson kívül szinte semmire sem - ugyanis rettenetesen kellemetlen hangja van. Ökölszabály az, hogy ha nem tudod biztosan, hogy neked kék kapcsoló kell, akkor biztosan nem az kell.
Létezik belőle halkított / silent verzió. Tényleg, Ez nem vicc.
A teljesség igénye nélkül felsorolunk pár alap típust - a kapcsolók típuson belül általában kompatibilisek egymással, de akadnak kivételek.
A Cherry MX normál profilú kapcsolók kialakítását lemásoló kapcsolók - ezek a legelterjedtebbek jelenleg a mechanikus billentyűztek terén. 3 vagy 5 lábas változatuk van, ebből három láb (két fém érzékelő és a nagy, központi pozícionáló lábak közösek, a két műanyag stabilizáló láb pedig opcionális. A 3 lábú kapcsoló beszerelhető az 5 lábas kialakítású PCB-be módosítás nélkül, az 5 lábas kapcsolóról pedig le kell csípni a két műanyag stabilizáló lábat, hogy be lehessen szerelni a 3 lábas kialakítású PCB-be.
Ezek a kapcsolók kompatibilisek az MX kompatibilis beágyazással rendelkező PCB-kkel és hotswap socketekkel, valamint az MX stem kompatibilis billentyűsapkákkal is.
A choc kialakítású alacsony profilú kapcsolók az egyedi építésű low profile billentyűzetek terén a legelterjedtebbek, de számos, a piacon kapható, alacsony profilú billentyűzetben is megtalálhatóak. Se kialakítása, se mérete miatt nem kompatibilisek az MX kapcsolós PCB-kkel és keycappekkel. Lényegesen rövidebb úton járnak, mint egy normál profilú mechanikus kapcsoló, ebből fakadóan halkabbak és nagyobb gépelési sebességet lehet velük elérni. Utólagos testreszabhatóságuk a méretük és kialakításuk miatt korlátozott.
Az ALPS kapcsolók klónjai reneszánszukat élik. Szinte lehetetlen hozzájuk kompatibilis billentyűsapkát vagy PCB-t találni, így csak akkor érdemes rájuk beruházni, ha a szekrény mélyén lapul valami archaikus billentyűzet, ami szerencsétlenségünkre pont ezt a szabványt használta.
Mi sem biztosítja jobban azt, hogy a kedves ügyfél még véletlenül se tudja másnál elkölteni a drága pénzét, vagy a tervezett elévülésnél tovább ne tudja használni az aranyáron megvásárolt, unikorniskőnnyekbe áztatott billentyűzetét? Természetesen az, ha a billentyűzetünkbe saját magunk tervezte kapcsolókat rakunk. Ezek semmi mással nem kompatibilisek, ismeretlen gyártastechnológiával készülnek (pl. Logitech mechanikus kapcsolói), amiket csak egyéb módon elpusztult, azonos típusú donor eszközök kannibalizálásával lehet javítani. Jobb esetben a gyártó árul külön kapcsolókat is (pl. Keychron low profile mechanikus kapcsolók), ezek segítségével a javítás könnyen eszközölhető, de a testreszabhatóság limitált marad.
A kapcsolók beágyazása szerint két irányt különböztetünk meg, a "sima" PCB-re forrasztást, illetve a hotswappet. A PCB-re forrasztás - ahogy a neve is tükrözi - a kapcsoló beforrasztását jelenti a PCB-n kialakított helyre. A hotswap esetén a PCB-re egy úgynevezett hotswapp socketet forrasztanak fel, és a kapcsoló kontakt lábai ebbe a socketbe ülnek bele, így a kapcsoló kiforrasztás nélkül cserélhető. Elsőre úgy tűnhet, a hotswap a jobb megoldás, de ennél árnyaltabb a kérdés. Az igaz, hogy kísérletezéshez jobb a hotswapp, és a kapcsoló meghibásodásakori könnyű cserélhetőség is csábító, ugyanakkor nem mindenki akarja cserélgetni a kapcsolóit, amiknek a meghibásodása amúgy sem gyakori jelenség, cserébe a hotswapp esetén egy kapcsolónak kettő helyett négy kontaktpontja van, így azoknak a meghibásodására dupla esély van.
Stabilizátorokra azért van szükség, hogy a nagyobb kiterjedésű billentyűk (pl. Enter, Space) esetében, ahol a billentyűsapka közepén helyezkedik el a kapcsoló, egy, a billentyű szélét érő leütés esetén a billentyűsapka ne csak megbillenjen abba az irányba, hanem ugyanúgy lenyomódjon (és ezáltal lenyomja a kapcsolót is), mintha a billentyű középpontját érte volna a leütés. A stabilizátorok lehetnek forrasztottak vagy csavarozottak (ez utóbbikat könnyebb cserélni vagy kiszerelni modoláshoz), és egy mechanikus billentyűzetben fő zajforrásként is funkcionálnak.
A mechanikus billentyűzetek egyik legjobban látható és legtöbbet fogdosott eleme a billentyűsapka. Kiválasztásuknál sok szempontot érdemes figyelembe venni, melyekből csak egy az esztétikum.
A mechanikus billentyűzetek kupakjain három lényegi dolgot különböztetünk meg:
a komponens, amivel a kupak a kapcsolóhoz kapcsolódik. Ennek a profilja határozza meg, hogy milyen kapcsolókkal kompatibilis (pl. MX). Fontos, hogy a kupakokat mindig az arra kialakított célszerszámmal, a felfelé húzva távolítsuk el, egyébként sérülhet a stem, és a kupak nem fog megfelelően illeszkedni a kapcsolóra.
maga a kupak külső, szabad szemmel is látható része
ez a kupakon lévő felirat, amit különböző technológiákkal helyeznek el többé/kevésbé permanens módon
A kupak profilja határozza meg az egyes sorokban elhelyezkedő kupakok ergonómiai kialakítását és méreteit. Szerencsétlenebb esetben ez is tényező lehet kompatibilitásban, ha a billentyűzet szűkebb kialakítású, egyes profilok lehet, hogy nem férnek el benne. Az alábbiakban bemutatunk néhány népszerű profilt.
A Cherry profil az egyik legjobban elterjedt profil. Sculpted, azaz minden sora különböző kialakítású a jobb ergonómia és gépelési élmény érdekében.
Az OEM profil a cherrynél valamennyivel szélesebb gépelési felületet biztosít, és erősebb döntést a legfelső és legalsó soroknál.
Az SA és MDA profilok lényegesen magasabb kialakításúak az átlagos billentyűsapkáknál, így nagyon megosztott a közvélemény. Erősen sculpted kialakításuknak köszönhetően könnyű rajtuk gépelni, de a magasságuk miatt teljesen átszabják a billentyűzet ergonómiáját.
Az XDA és DSA ún. uniform profilokban a space-eket leszámítva minden gomb teljesen azonos kialakítású és az 1u szélességű gombok teljesen szimmetrikusak. Ez lényeges a nem standard kiosztások (pl. Dvorak, Colemak) kedvelőinek, mert a gombok tetszőlegesen mozgathatóak a sorok között,
A kupakok anyaga meghatározza a tartósságukat illetve a gyártástechnológiai sajátosságaikat is. Itt most nem térünk ki az egyedi gyártású fém illetve resin anyagokra, csak a tömeggyártásban használatos műanyagokat mutatjuk be röviden.
Gyakran előfordul házak és kupakok anyagaként is, erős, törésálló műanyag, de lényegesen puhább, mint az egyéb, modernebb anyagok. Jellemző rá, hogy fényesedik a felülete és zsírosodik, idővel pedig megsárgul. Olcsóbb és gyengébb minőségű, de drágább, high-end kupakok is készülnek belőle.
Keményebb, fényesedésre kevésbe hajlamos anyag, ami sokkal kevésbé hajlamos a sárgulásra és az érdesebb felülete is sokkal lassabban kopik. Merevsége miatt a stemek törésének nagyobb az esélye, illetve a hosszabb space billentyűk hajlamosak gyártás során "banánosodni", azaz vetemedni a lehűlési szakaszban.
Kopásálló, oldószer-álló, nehezen kopó anyag. Költséges mivolta miatt ritkán használják kupakgyártásra manapság - inkább csak double shot kupakok infilljeként.
Kemény, átlátszó műanyag, amit átlátszó kupakszettek gyártására használnak.
A feliratozás és gyártástechnológia nagyban befolyásolja a kupakok élettartamát.
A legolcsóbb és legkevésbé tartós feliratozási technológia. Érdemes jó messziről elkerülni.
Az olcsóbb gyártástechnológiák egyike, az félig áttetsző ABS műanyagot először festékmártják, majd lézerrel leégetik a legendet (így a háttérvilágítás átvílágít a feliratozáson), és ellátják egy kopásálló réteggel. Bőrtípustól függően előbb vagy utóbb kopni kezd, így a háttérvilágítás idővel a kupak teljes felületén elkezd átvilágítani.
Tartós eljárás, aminek során a PBT műanyagba szublimációval beitatják a festékanyagot. A felirat nem tud kopni, de a kupak természetes anyag kopásának előrehaladtával kicsit elmosódnak a tűéles körvonalak.
A műanyagba lézer segítségével belegravírozzák a legendet, majd kontraszt színű kitöltőanyaggal feltöltik a gravírozott részt. Az eljárás tartóssága a kitöltőanyag minőségének függvénye.
A billentyű külső házát és a legend/stem részt két eltérő színű műanyagból öntik ki. Ezzel az eljárással készülnek a drágább PBT és ABS valamint PBT/ABS keverék kupakok is, Jellegéből fakadóan extrém tartós, és hiába kopik, a legend olvashatósága nem változik, de magas költsége miatt magyar nyelvű kupakok csak nagyon elvétve készülnek ilyen technológiával. Az oldalsó képen egy double shot kupak szekcionális nézete látható. Fontos: a dupla műanyagréteg sokkal jobban elnyeli a rezgéseket, így ezek egészítik ki a legjobban a csendes billentyűzeteket.
A billentyűzetek megvilágítása nem csak esztétikai, de praktikus szempontokat is felvet. hiszen nem mindenki gépel vakon. Nem mindegy azonban, hogy a hattérvilágítás át is világít e a kupakon.
A billentyűzetek háttérvilágítása, melyet vagy a billentyűzet keretébe épített LED-ekkel, és/vagy az egyes billentyűk alatt elhelyezett, ún. "per key" LED megvilágítással érnek el. Szín szempontjából lehet egyszerű egyszínű (általában fehér), vagy RGB, azaz a teljes színskála megjelenítésére képes. Jó esetben a háttérvilágítás és annak effektjei magáról a billentyűzetről vezérelhetőek, rosszabb esetben driver telepítése szükséges a konfigurációhoz.
A billentyűzet kupakjainak kialakítása lehetővé teszi, hogy a per key LED átvilágítson a kupakon, így sötétben is láthatóvá téve a kupak legendjét. Attól, hogy egy billentyűzet backlit, még nem biztos, hogy a kupakok is shine through-k, mivel az átvilágítós kupakok jellemzően olcsó, kopásra hajlamos gyártási technológiával készülnek (festett félig áttetsző ABS), így a drágább billentyűzetekre nem feltétlenül raknak ilyet. Léteznek double shot technológiával előállított shine through kupakok is, ezek azonban ritkák és minden esetben ki van emelve a kupak vagy billentyűzet leírásában.
Speciális shine through kupakok még az ún. "Pudding" keycappek, melyeknél az átvilágítós legend mellett a kupak külső házának köpenye (azaz az oldalsó falai) áttetsző műanyagból készülnek, így a megvilágítás minden irányban tud terjedni a kupak alól. Ezek jellemzően speciális double shot technológiával készült kupakok, ahol nem kell a kopástól tartani. Egy ilyen kupakszett látható az alsó képen,
A billentyűzet házába vagy PCB-jére építe LED vagy LED csík megvilágítja a billentyűzet alatti területet illetve egy kis részben az asztalt. Kizárólag esztétikai értéke van.
Egy mechanikus billentyűzet alapvetően a következő alapvető és opcionális komponensekből épűl fel:
A műanyag billentyűsapkák
A mechanikus kapcsolók
A billentyűzet háza, illetve annak felső része. Lehet többféle anyagból (alumínium, műanyag), egyes esetekben integrált lemezzel rendelkezik a kapcsolók fogadásához
Opcionális alkatrész, de hotswapp kapcsolók esetén kötelező tartozéka a háznak, mivel ebbe kapaszkodnak bele a kapcsolók
A ház különböző részeinek hang és rezgéscsillapítására szolgáló anyagok. Egyes high-end billentyűzetek gyárilag fel vannak szerelve, másokba utólag tehető,
A billentyűzet lelke, a kapcsolók fogadója, a fő nyomtatott áramkör. Nem szereti a nedvességet
A billentyűzet házának az alsó része.
A billentyűzetek méretét százalékokban jelezzük, mely ugyan valamilyen szinten korrelál a billentyűk számával és a billentyűzet méretével, de valójában egyik sem határozható meg belőlük teljes pontossággal matematikailag. Az alábbiakban bemutatunk néhány ismert méretet,
A 110%-os kiosztás a teljes billentyűzet kiegészítése még négy médiagombbal a numerikus billentyűzet fölött.
A 100%-os kiosztás a jól megszokott teljes kiosztás.
A 100%-os kiosztásról elhagyásra került a PrtScn, Scroll Lock, and Pause gomb, és minden kávát eltávolítva, a billentyűk egybesűrítésével a teljes billentyűzetet majdnem egy TKL szintjére sikerült összezsugorítani.
A 100%-os kiosztásról elhagyásra került a teljes numerikus billentyűzet, így kényelmesebben elfér mellette az egér, és nem gyűjti feleslegesen a port.
A 80%-os kiosztásról elhagyásra került az Insert, PrtScn, Scroll Lock, and Pause gombok, így a maradék gombok egy sorba rendezhetőek és a billentyűzet mérete tovább csökkenthető az alsó sor zsugorításával és a kurzorsziget eltolásával.
A compact, azaz a 65%-os kiosztás
A 75%-os kiosztásról elhagyásra került a teljes funkció sor. FIGYELEM, az magyar kiosztáson a nulla ennél a méretnél már funkciórétegre került.
A Mini, azaz a 60%-os kiosztás
A 65%-os kiosztásról elhagyásra került a teljes navigációs sor és kurzorsziget, ezek funkciórétegen keresztül érhetőek el. Előnye, hogy haszlálatához minimális csuklópozícióváltás szükséges csak, így átállás után sokkal hatékonyabban lehet vele dolgozni. Ennél a méretnél a programozhatóság szinte kötelező, hogy a funkciórétegek testreszabhatóak legyenek.
Mechanikus billentyűzetünk testreszabhatósága a billencs képességein és saját kísérletező kedvünkön múlik. Minden itt bemutatott technikához elérhető bőséges tananyag a youtube-on.
Amennyiben billentyűzetünk arra alkalmas mikrovezérlővel van ellátva, programozhatjuk is. Ennek több szintje is van.
Egyéb
Amennyiben billentyűzetünk nem rendelkezik programozható mikrovezérlővel, vagy ez a funkció a vezérlőben le van tiltva, úgy telepíthető alkalmazásokkal is testreszabhatjuk a billentyűzetünk rétegezését, de ennek vannak hátulütői (pl. más gépre dugva a testreszabások nem működnek)
A billentyűzet háza a legtöbb hang forrása, hiszen ez erősíti fel a kapcsolók bottom out és visszacsapódó hangját a leginkább. A műanyag házak légüres terei hajlamosak a kongásra, míg az alumínium házak nagyobb, csillapítatlan felületei hajlamosak a pengésre. A házakban elhelyezhető súlyok és szivacs illetve szilikon hangelnyelő megoldások ezeket a nem kívánatos hangokat hivatottak átalakítani vagy elnyelni.
Kapcsolóinkat többféleképpen is testreszabhatjuk, amennyiben nem vagyunk elégedettek a gyári hangzásvilággal. Ehhez először el kell őket távolítanunk a billentyűzetből, amihez:
Ezek után a kapcsoló típusához illő switch opener segítségével kettényithatjuk a kapcsolót, Az alábbi módosításokat végezhetjük el:
A stabilizátorok nem kívánatos hangjainak kiküszöbölésére az alábbi technikákat alkalmazhatjuk:
!